regio      ue      gr      mdrap      pu        is   
Investim în viitorul tău ! Proiect selectat în cadrul Programului Operaţional Regional şi cofinanţat de Uniunea Europeană prin Fondul European pentru Dezvoltare Regională.

TURISZTIKAI LÁTVÁNYOSSÁGOK

 

Retyezáti Nemzeti Park

„Kék szemű tájként" is nevezik, országunk legfontosabb természetes védett területe, természeti ritkaság, területe 38.138 ha, Hunyad megye dél-nyugati részén terül el. A Retyezátban találhatóak a hajdani jégkorszak nyomai, több 10 gleccser, amelyek közül egyesek 10 kilométernél nagyobbak voltak, számtalan kőtörmelékkel és gleccserhordalékkal, amelyeket gyakran borít boróka törpeerdő. A parkot 1935-ben alapították, kezdetben 100 négyzetkilométer területen, a Királyi Ház által birtokolt volt vadászterületen. A zergék már akkoriban is védettek voltak, hogy a későbbiekben vadászhatóak lehessenek, ezért a múlt évszázadban olyan zónákat állapítottak meg, amelyekben tilos volt a legeltetés. A park nemzeti és nemzetközi érdekű természetes védett terület, 1979-ben pedig a Bioszféra Védett Területeként ismerik el. A Retyezáti Nemzeti Park létesítésével egy időben, figyelmet szenteltek bizonyos kivételes értékű természeti elemek fizikai-földrajzi, florisztikai, faunisztikai, hidrológiai, geológiai, paleontológiai, barlangtani és tájértéki szempontok szerinti megőrzésére. 1999-től a park saját adminisztrációval rendelkezik, 2004-ben vált a „Pan Parks" Alapítvány tagjává. 2007-től pedig az európai „Natura 2000" ökológiai hálózatban javasolt természeti területként védett a közösségi érdekeltségű természetes élethely és a vadon élő növény és állatfajok megőrzése tekintetében. 1974-ben vette kezdetét a Gura Apei gát építése (a Park nyugati szélén található). A Nagy Folyó hozama nem volt elégséges a feltöltés ellátása érdekében, amelyet kőtorlasz emelése által kívántak megvalósítani, ennek a megépítéséhez háromszor akkora kőmennyiséget használtak, mint a Keopsz-piramis esetén. Ezért döntöttek egy hozzávezető alagút kiásása mellett a Râuşorból, az alagút 23 kilométer hosszú. Ma az alagút mindkét végén van aszfaltozott út, amelyek már a '80-as évektől kezdődően elősegítették a turistaházak megjelenését.
A Retyezáti Nemzeti Park adminisztrációja szeretné megőrizni a természetes környezetet, és leküzdeni minden olyan törekvést, amely a retyezáti turizmus gépesítését célozza meg. Ezért nem létezik sem felvonó fülke sem felvonó szék, a park gyalogos kirándulások helye maradt. A park két zónát foglal magába – az elsőben, tudományos jelleggel betiltott bármilyen kitermelés, mint a legeltetés, vadászat, horgászat, a gyümölcsök leszedése, turizmus/kemping. A hozzáférés kizárólag a Természeti Ritkaságok Bizottságának engedélyével lehetséges. A második zóna szabályzata kevésbé szigorú, így engedélyezett a legeltetés az év 2 hónapjában. A növény- és állatvilág változatos. A Románia területén található növényfélék egy harmada a Retyezátban található. A közel 1.200 növényfajtának köszönhetően, ez az övezet híres a botanikusok körében is. Ezek érdeklődése a Retyezát iránt már a XVIII. század második felében megmutatkozott. Azóta napjainkig a Retyezátban 90 féle növényt találtak, amelyek csak a Kárpátokra jellemzőek, ezek nagy része pedig csupán itt találhatóak meg. A Retyezátban hasonlóképpen a legnagyobb sűrűségben található a pinus cembra, népi nevén cirbolyafenyő, a fenyőfák fajába tartozó tűlevelű növény. A Retyezáti Nemzeti Park 55 féle emlősnek ad helyet (amelyekből 22 törvény által védett) és jó körülményeket biztosít a legfontosabb európai nagy húsevők fennmaradásához (farkasok és hiúzok). A zergék, szarvasok és kecskék számára ugyancsak védelmet biztosít a hegység. A hegytömb mészköves részét manapság is medvék lakják be menedékhelyként a tél idején. A vadmacskák ugyancsak a vidék állatvilágát bővítik, nemrégiben mormotákat hoztak (20 példány havasi mormotát telepítettek az ausztriai Alpokból a Parkba, a Román Akadémia kezdeményezésének eredményeképpen, az Iker-tó zónájában). Jelenleg találkozhatunk mormotákkal a hegytömb összes völgyében és fontos gleccseres kövezetében. A Retyezáti Nemzeti Parkban élő állatfajok száma több ezerre tehető. Megközelítőleg 80 tó található, amelyekből 58 állandó, a Retyezát hegytömb a Romániában lévő gleccsertavaknak mintegy 40%-át teszi ki. A gerincen lévő hó olvadása által ellátott tavak álomszép látványt nyújtanak. Az egyik leglátványosabb a Bukura-tó és a Zenóga-tó közti útvonalon található. A Kapu-tó, Függő-tó, Florica, Viorica, Ana és Lia tavak egymást követik a Zsudele déli hegyoldalán, a Zsudele és Pelága között keletkezett „völgykatlant" pedig a Bukura uralja, a legnagyobb kiterjedésű gleccsertó Romániában. A legmélyebb gleccsertó azonban a Zenóga-tó, 29 méter mély; itt jelzik a legnagyobb vízhozamot is, együttesen és elszigetelve, ezeknek egyetlen hegytömbbe való koncentrációjuk nem csupán a turisták csodálkozását váltja ki évről évre, de a tudósok figyelmét is felkelti. A tavakat és a folyókat pisztrángok népesítik be, a mészköves övezetben vipera található. Az évente a Retyezátba érkező turisták 30%-a külföldi. A külföldiek azt mondják, hogy két fontos dolog miatt jönnek a Retyezátba: a táj szépsége és a vidék „vadsága" miatt. A Retyezát mágnesként vonz, mivel tekintélyes, csodálatos és befogadó. A Retyezáti Nemzeti Park megközelítése két irányból lehetséges: a Hátszegi medence és a Zsil-völgye felől. A Hátszegi medencébe Déva felől lehet eljutni a DN66-os úton, vagy Karánsebes felől, a DN68-ason. A Zsil-völgyébe Déva felől lehet eljutni a DN66-os úton, vagy Zsilvásárhely felől, ugyancsak a DN66-oson. Hátszegről és Petrozsényból többféle út vezet a hegytömbhöz. A tömegszállítást a helyi magáncégek biztosítják Petrozsény – Lupény – Urikány – Nyakmező részen.

 

A Bukura-tó
A Bukura-tó a legtekintélyesebb gleccsertó a Kárpátokban, 2040 m magasságon helyezkedik el. A tóhoz való hozzáférés könnyű azoknak a turistáknak a számára is, akik jó fizikai kondícióval és minimális felszereléssel rendelkeznek. Általában véve minden olyan személy eljuthat ehhez a tóhoz, aki hozzászokott a sétákhoz. Bár az év egészében lehet látogatni, az idő miatt jobb, ha ezt a gyalogtúrát nyári időben ejtjük meg. A leginkább hozzáférhető útvonal a Pelága-rét – Bukura-tó, a Pelága-réthez pedig autóval is mehetünk, a Gura Apelor tavat megkerülve juthatunk be a védett területre. Mivel az útvonal nem nehéz, maximum 4 óra alatt tehető meg (oda-vissza). A Bukura-tónál van egy menedék is, amely kizárólag a Hegyi mentőszolgálat számára rendelt. Ennek engedélyezésével, amennyiben az idő kedvezőtlen, 10 hely erejéig lehetséges az ott alvás. Normális körülmények között, aki a Bukura-tóhoz érkezik, ott maradhat éjszakára is, sátorban aludva. A Bukura-tótól meg lehet mászni a Pelága csúcsot (2509 m)- amely a legmagasabb a Retyezátban, az 1. És 2. Bukura-csúcsot, a Zsudele-csúcsot, valamint ellátogathatunk az Ana, Viorica és Lia tólánchoz is.

Információk a Bukura-tóról:
- Területe: 8,90 ha;
- Hossza: 550 m;
- Átlagos szélesség: 160 m, maximális: 225 m;
- Kerülete: mintegy 1390 m;
- Köbtartalom (becsült): 625.000 m3;
- öt fő forrás látja el;
- a tó vize egyetlen vízlevezető csatornán folyik le, amely a Lia-tó felé irányul, hozzávetőlegesen 250 l/másodperc vízhozammal;
- a haltenyészeti állomány eredeti (itt nem végeznek mesterséges betelepítéseket).

 

BUTA-SZOROS- Retyezát hegység


A Buta-szoros vidéke, amely a Retyezát hegység déli részén helyezkedik el, a Zsil völgyében található hunyadi Nyakmező település kijáratánál – kevéssé ismert hely az őshonos turisták által, de nagyra becsült a nyugati országokból érkezők részéről pont a terepnek a még érintetlen kinézete miatt. Meszes képződménybevágásainak köszönhetően (még a Jura-korszak idejéből), a Szoros egymás után következő, zárt kanyarokat mutat, meredek falakkal, amelyek magassága helyenként eléri a 100 métert – tökéletesek azok számára, akik szenvedéllyel űzik a hegymászást. Egy másik látványosságot képvisel a száraz és aktív barlangok hálózata, a természetes gátak és a lenyűgöző vízesések, amelyek a BUTA (amely folyó a Retyezát hegységből indul) mérsékelt vízmosásain keresztül ömlenek, az évek során alaposan kivájták a követ, ezáltal alakították ki a látványos Völgyszorost. Vannak olyan turista útvonalak is, amelyek kiindulópontja a Buta Völgyszoros turista komplexum, amely, ahogy a neve is mondja, a természet által kialakított képződmények közelében helyezkedik el. Nagyrészük bejárása kizárólag a nyári idényben javasolt:

- Buta Völgyszoros – Bukura-tó (Menetidő 8 –10 óra);
- Buta Völgyszoros – Piatra Iorgivanului csúcs (Menetidő 7 – 9 óra);
- Buta Völgyszoros – La Stânca (Kilátópont) - La Fâneţe (Menetidő 30 – 45 perc);

A sípálya 1000 m magasságban helyezkedik el, itt található egy felszerelés-kölcsönző központ, a havas idény pedig decembertől egészen március hónapig tart. Azoknak a látogatóknak, akik az ország déli részéről érkeznek, a Zsil-szoroson való átkelést követően balra kell fordulniuk az első útkereszteződésnél. Sorra a következő településeken kelnek át: Aninósza, Vulkán, Lupény şi Urikány, majd a Hobicény, Valea de Brazi és a Nyakmező falvak következnek – látni fognak egy jobboldali mutatót, amely a Buta Völgyszorost jelzi. Ez az út egészen a Buta Völgyszoros turista komplexum belsejéig visz, amely bejárható az év bármely szakában. Azoknak a látogatóknak, akik Déva felől érkeznek, északi irányból déli irányba kell átszelniük Petrozsény városát, majd elérkeznek ahhoz az útkereszteződéshez, amely jobb oldali irányban a Buta Völgyszoroshoz vezet. Ezután következik a fentiekben leírt útszakasz. A 66A út építésének befejezése után, a Völgyszoros megközelítése Herkulesfürdő irányából is megvalósítható lesz.

 

Fenyves-dombi-barlang

Elhelyezkedés
A Fenyves-dombi-barlang a Nagy-Szkokul hegység bal hegyoldalán helyezkedik el, a Nyugat-Zsil folyó felső víztárolójában, hozzávetőlegesen 50 m magasságban a DN66A úthoz viszonyítva, és 1200 m abszolút magasságban, a Nagy-Szkokul és a Zsidán patak torkolatának jobb oldalán.

Megközelítés
A barlang háromszög formájú bejárata bár viszonylag nagy (3 x 2 m), jól el van rejtve és fenyőfacsoport őrzi, innen ered a barlang elnevezése is.

Látogatási körülmények
Ennek a barlangnak a fő látogatási nehézsége a bejárat megtalálásában rejlik, ezt leszámítva, a keskeny "Szoros" részt leszámítva, kényelmes az útvonal. A szükséges felszereléshez tartozik (a nyirkos időszakokban – a Nagy Vízgyüjtőn való átkeléshez) a hosszú gumicsizma, és a kettős fényforrás.

Leírás
A barlangot egy fő járat és egy elágazás alkotja, ezek összesen 226 métert tesznek ki. A fő járat 3-5 m széles, magassága 3 métertől 10 méterig váltakozik. A tér észak felé szélesedik, egészen a Nagy Vízgyűjtő teremig, amely nevét a mennyezet medencéjében elhelyezkedő tóról kapta, ez a tó a nyirkos időszakokban formálódik és elérheti akár az 1 m mélységet. A tó, együttesen a sztalagmit osztályba tartozó függőcseppkő-csoportokkal, és az oldalán található kalcitos ereződésekkel – amelyek között egy 2 m magas szép sztalagmit – kivételes varázst ad a helynek, a fényképező turisták pedig újszerű képeket készíthetnek itt. A Nagy Vízgyűjtő terem része még 20 méteren keresztül folytatódik észak felé és egy áthatolhatatlan résben végződik, az Agyagos Zsákutcában. Dél-nyugat felé egy ágazat indul – egy emelkedő, megszilárdult folyosó, amely a „Szoros" pontnál valódi barlangkutató „gimnasztikát" követel a végső rész elérése érdekében. A függő cseppkövek, a sztalagmitok, valamint a gazdag kalcitos kéreg itt is gyönyörű képek tárgyát képezik. Az Ursus Spelaeus földi maradványainak jelenléte ezen a helyen azt igazolja, hogy a járat alaktana sokat változott az utóbbi évezredekben, amióta a nagy húsevő utoljára itt járt. A járatok térbeli elhelyezkedése arra enged következtetni, hogy a Nagy Vízgyűjtő terem két folyó víz torkolatát képviselte: az elsőnek, amely a „Szoros" felől folyt, az oldalsó járaton keresztül a hegyoldal felé, és a másodiknak, amely a masszivum mélyéből eredő forrást képviselte. A két folyó víz együtt haladt dél felé, kijutva a jelenlegi bejáraton.

Történelmi adatok
A jelenleg több mint 300 térképezett barlang között, a Fenyve-dombi barlang azon kevesek közé tartozik, amelyet a régebbi munkák is ismertek és említettek. 1929-ben P.A. Chappuis és A. Winkler összegyűjtötte a barlang földalatti állatvilágát és elkészítették a barlang első vázlatát. A barlangtani kutatásokat 1957-ben bukaresti barlangászok folytatták. 1971-ben 1971 C. Goran elkészíti az üreg teljes tervét.

 

HOBICÉNY(VALEA DE PEȘTI) – ideális hely azok számára, akik néhány napra távol akarják tudni maguktól a városi zsúfoltságot
Rögtön, miután áthaladtál Urikányon, bal oldalon, csupán két kilométer távolságra található Hobicény, ahonnan rendkívüli látkép csodálható meg. Elől, mintha csak egy karnyújtásnyira lenne a Retyezát hegység, ahol azt mondják, a föld egyik energiapólusa található. A turisták, akik megpihennek ezen a vidéken, azt állítják, hogy energiával feltöltődve távoznak, és akkor érzik ezt, amikor a Retyezáttal szemben állnak. A hely szépsége többek közt abban áll, hogy megőrizte természetes jellegét, kevés az emberi beavatkozás, és erre nagy gondot fordítottak az építkezések megvalósítása során. A kirándulások mellett, azok a turisták, akik Hobicényre érkeznek, a sízés, hegymászás, barlangjáró turizmus, hegyi biciklizés, lovassport vagy négykerekű terepmotorozás által kapcsolódhatnak ki.

 

Kvarcbánya
Hobicény egyúttal azok kiindulópontja, akik hegyi kirándulásokat szeretnének tenni, az egyik első útvonal a Kvarcbányához vezet. Az út pont a fennsík hátsó részétől indul, amelyet az egyik és másik oldalon mogyoró- és fenyőfák szegélyeznek. Az erdei úton megtett, közel négy órai sétát követően, látható a kvarcbánya, ahol a legszerencsésebbek tiszta formájú kvarcot gyűjthetnek. Jelenleg a bánya zárva van, de még találhatóak kvarcok akár az úton is. A kvarc (kovakő vagy sziklakristály) az egyik legelterjedtebb ásvány a világon, ismert a bányavirág megnevezés is.

Kvarc feszíni fejtés
Egy másik nagyon népszerű turistaútvonal, amelyik a Jégbarlanghoz vezet, ez a Hobicénytől számítva hét-nyolc kilométer távolságra található.
Bejárata elég nagy, már a régi időkben ismerték úgy a helybéliek, mint a turisták, akik gyakran jönnek ehhez a barlanghoz, és elég mélyre kalandoznak benne a fő járaton (enyhén lejt) keresztül, mivel érdekli őket a jég, amely itt formálódik és az év bármely időszakában megmarad. A barlang mély részében alacsony a hőmérséklet, sőt hó van az év teljes részében. Valójában a barlang, kiterjeszkedését tekintve sokkal nagyobb, és sorozatnyi bejárata és kanyargós ürege van, egyesek ezek közül jéggel telítettek, vannak, amelyek niváció (domborzatalakító folyamat, amelyet a magas hegyvidékeken egymást követő fagyás és olvadás jelensége okoz) nyomait jelzik. Jelentősek azonban az erezés formái, a jégből formált csordogálások, amelyek az év folyamán jellegzetes dinamikával rendelkeznek: sztalaktitok, sztalagmitok és egészen nagy jégoszlopok találhatóak itt, főleg a december-június közötti időszakban. A barlangot enyhe konkréció jellemzi és viszonylag könnyen bejárható, viszont elkerülendőek azok a részek, ahol jég fedi a járat talapzatát, mivel csúszás veszélye áll fenn. Mivel a barlang egyes részei nehezebben közelíthetőek meg a megfelelő felszerelés nélkül, egy kis denevérkolónia talált menedéket ebben a barlangban, amely a barlang vesztibuláris zónájában található harangkürtőt választotta élethelyül.

 

Jégbarlanghoz

Egy másik nagyon népszerű turistaútvonal, amelyik a Jégbarlanghoz vezet, ez a Hobicénytől számítva hét-nyolc kilométer távolságra található.

Bejárata elég nagy, már a régi időkben ismerték úgy a helybéliek, mint a turisták, akik gyakran jönnek ehhez a barlanghoz, és elég mélyre kalandoznak benne a fő járaton (enyhén lejt) keresztül, mivel érdekli őket a jég, amely itt formálódik és az év bármely időszakában megmarad. A barlang mély részében alacsony a hőmérséklet, sőt hó van az év teljes részében. Valójában a barlang, kiterjeszkedését tekintve sokkal nagyobb, és sorozatnyi bejárata és kanyargós ürege van, egyesek ezek közül jéggel telítettek, vannak, amelyek niváció (domborzatalakító folyamat, amelyet a magas hegyvidékeken egymást követő fagyás és olvadás jelensége okoz) nyomait jelzik. Jelentősek azonban az erezés formái, a jégből formált csordogálások, amelyek az év folyamán jellegzetes dinamikával rendelkeznek: sztalaktitok, sztalagmitok és egészen nagy jégoszlopok találhatóak itt, főleg a december-június közötti időszakban. A barlangot enyhe konkréció jellemzi és viszonylag könnyen bejárható, viszont elkerülendőek azok a részek, ahol jég fedi a járat talapzatát, mivel csúszás veszélye áll fenn. Mivel a barlang egyes részei nehezebben közelíthetőek meg a megfelelő felszerelés nélkül, egy kis denevérkolónia talált menedéket ebben a barlangban, amely a barlang vesztibuláris zónájában található harangkürtőt választotta élethelyül.

 

Hobicényi tó

A Hobicénynél időzve a turista láthatja azt a gyűjtőtavat, amely bár zárva van a látogatók előtt, de a Vulkán-hegység lábának különböző széleiről megcsodálható. A Hobicényi gyűjtőtó 1967 – 1973 évek között került létrehozásra, és 56 m széles, méretének köszönhetően a 35. helyen található a romániai 246 víztározó között. Térfogata 4,5 millió köbméter víz, felszíne 31 hektár, maximális mélysége 53 m, hossza 2,5 km, és 830 m magasságon található. A Hunyad megyei Nyakmező település közelében helyezkedik el, fő rendeltetése a Zsil völgyének vízellátása, azokban a periódusokban pedig, amikor magas a vízállás, az elektromos energia termelése és az árhullám csökkentése. Lupény megyei jogú város vízellátásának kiegészítése érdekében, 800 mm-es összekötő csatorna van használatban a Hobicényi gát vízvezetéke által, feltöltve két 1500 köbméteres tartályt és két 500 köbméteres tartályt, majd a tartályokból, az elosztási hálózat közvetítése által, a víz eljut az összes fogyasztóhoz. Ha egy természeti csapás következtében, a Hobicényi Gát kiszakadna, a tó vize elsöpörné Urikány, Lupény, Vulkán, Iscroni településeket és az illető települések bányakitermeléseit. Ennek a tónak a vizében a horgászok a következő halfajokat találhatják: harcsa, ponty, márna, domolykó.

 

TOPLICA-BARLANG

Elhelyezkedés
Toplica-barlang Nyakmező községtől 2,5 kilométerre, észak-kelet irányban található – a Toplica forrása nevű helyen.  

Megközelítés
A barlanghoz azon az ösvényen át lehet jutni, amely a településtől a Piatra Topliţei vízgyűjtője felé halad, az ösvény áthalad a Păroasa patakon, majd érinti a Toplica völgyét. A legközelebbi szálláspont a Nyakmező Turistaház.)

Látogatási feltételek
Mivel a Toplica patakból gyűjtik be a vizet Nyakmező település vízellátása érdekében, az üreg fémráccsal van fedve, a látogatás hivatalos engedély által valósítható meg. A látogatás mintegy 3 órát vesz igénybe, a szükséges felszerelés pedig gumicsizmából, védőruhából, védősisakból és kettős világító forrásból áll. A változatos témák, mint a színes függőcseppkövek és a járat részei, szép fényképeket eredményezhetnek.

Leírás
A Toplica barlang kanyargós járatként írható le, általános irányultsága kelet-nyugat. Kis méretű bejárata (1 x 0,6 m), kelet felé irányul. Lefelé haladó járatba halad, melynek határozott lejtője (45-50º) van, ez mintegy 12 m után egy 7 x 6 méteres terembe vezet, majd egy függőcsepkövekkel, sztalagmitokkal, fali erezésekkel teli, szépen megszilárdult részbe. Ezt követően, a fő járat több ponton állja el a földalatti patak útját, amely 4 méterrel alacsonyabban folyik, és amely áthatolható néhány rövid szakaszon. Helyenként láthatunk agyaglerakodásokat azokban a mélyedésekben, amelyekben tufagátak keletkeztek. Az elején találhat szakaszon kívül, bőségesen megszilárdult szakaszok a bejárattól számított 250 – 300 m után, majd 400 m után találhatóak. A járatban csúcsíves szakasz található majdnem a teljes hosszt tekintve, és helyenként nyomás alatti folyást mutat. Az álló cseppköves képződmények legtöbbje klasszikus típusú, hagyományos kúp alakú álló cseppkövek, sztalagmitok, tufagátak és sok fali erezés. A barlangban található az egyik felső járatban az ország egyik legnagyobb tufagátja, amelynek átmérője meghaladja az 5 métert. Sok függőcseppkő színe vérvörös. A barlang végső szakaszában a talapzat homokos és nagy méretű növényi maradványokkal teli. Egy tömbös elzáródás megakadályozza a járat folytatását, holott a földalatti patak néhány száz méterrel tovább tart.

Történelmi adatok
A Toplica barlangot 1966-ban fedezte fel Pantelimon Todea, nyakmezői erdész és L. Goloţiu, bukaresti újságíró. Ugyanazon évben a barlangot bukaresti barlangászok kutatták, a csapatot T. Orghidan vezette, aki elsőként valósítja meg a barlang leírását és a barlangtani kutatásokat. Utólag a barlangot védett területnek nyilvánították, de ennek ellenére kíséret nélküli turisták látogatták, akik megrongálták azt. 1976-ban a „ Focul Viu” Barlangtani Kör létrehozza a barlang teljes tervét és új járatokat fedez fel. Az üreg jelenlegi hossza 2150 m. 
 

 

KORALLOS-BARLANG

Elhelyezkedés
A Korallos-barlang a Nyugat-Zsil völgyében helyezkedik el, a Nagy-Szkokul hegység jobb helgyoldalán, ennek a Szkorota völgyét érintő jobb oldali részén, 100 m relatív magasságon, 1080 m abszolút magasságon.

Megközelítés
A barlang bejáratát cserjét rejtik, amelyek a Cioaca csúcs oldalát fedik. Az autóval történő megközelítést az az erdei út biztosítja, amely Nyakmező községből halad felfelé, egészen a Câmpuşel turistaházon túl, hossza 17 km (a korallos-barlang mintegy 12 kilométerre található). A kempingezés lehet a Câmpuşel, a Poiana Mielului és a Nagy-Szkokul partján lévő erdei tisztások tökéletes lehetőségeket kínálnak kempingezés számára.

Látogatási feltételek
Az átlagos látogatás megközelítőleg 1 órát vesz igénybe. Védőruha, védősisak és kettős világítóforrás szükséges. Nem javasolt a látogatás 4 személynél nagyobb csoportok számára.

Leírás
A 3 m magas bejáratot követően enyhén egyenetlen, nagy kövekkel övezett átjáró követi. A mennyezeten tejfehér mondmilch szilárd képződményeket csodálhatunk meg, amelyek tojásdad alakúak („Kolumbusz tojása"). Ezek a képződmények, amelyek csupán részben szilárdultak meg, az év hideg időszakaihoz kapcsolódnak és gyakran jelentkeznek a Retyezát barlangjainak bejárati zónájában. 50 m után az előrehaladást meggátolja egy 4 méteres ugró, amelyre felmászhatunk akár közvetlenül, alkalmazva a csúszós fogásokat (!Óvatosan!), akár elosonva jobb oldalon, két nagy tömb között. Az ugró alapzatára érve megállapíthatjuk, hogy a látkép gyökeresen megváltozik: a talapzat, a falak és a mennyezet barna, piros és ritkábban fehér kövecskékkel teli. Ezek a korallitok, a barlangokban lévő kalcium-karbonát kevésbé hagyományos lerakodási képződményei, amelyek kialakulásában mikroklimatikus tényezők játszanak meghatározó szerepet, ebben az esetben a 4 méteres ugró volt az, amely meghatározta a levegőáramlatok szabályozását a „zsák aljában". A korallitokban gazdag szakasz nem hosszabb, mint 30 m, de a számos gyöngyözött függőcseppkő és álló cseppkő, a korallit-lerakodással bevont részek és redőzött erezés igazolja az idáig megtett erőfeszítés érdemét. Az amatőr fényképészeknek fel kell szerelkezniük a közeli fényképezéshez szükséges kiegészítőkkel, hogy rögzíteni tudják a filmen ennek az ásvány mikrovilágnak a szeszélyes, szokatlan formáit.
A barlangot egy hegyoldali vízelvezető alakította, amely egy helyi litoklázis oldásával öblösödött. Egyedi járat, 83 m hosszú, elágazás nélküli.

Történelmi adatok
A Korallos-barlangot a "Foc Viu" Barlangtani Kör fedezte fel 1969-ben. 1971-ben fém kapuval zárták le, és ugyanezen alkalommal került létrehozásra a barlang terve C. Goran által. Az összes meghozott biztonsági intézkedés ellenére, a barlang vandalizmus áldozata lett, elveszítve ezáltal értékes díszeinek néhány darabját. A barlangban két dokumentumfilmet forgattak (1971-ben és 1980-ban), illetve barlangtani kutatásokat is végeztek.

 

ZEJKU-BARLANG Természetes Védett Terület

Elhelyezkedés
A barlang a Nagy-Szkokul és a Szkorota völgyének torkolatában található, ahol egy pihenőpont látható, itt lehet kempingezni. Ugyanitt található az utolsó hely, ahol el lehet végezni az ivóvíz és a karbidlámpa tartalékainak a beszerzését.

Megközelítés
A torkolattól egy keskeny ösvényen haladunk, a Szkorota völgye mentén, amely a meredek és az erdős hegyoldal között vezet át. Körülbelül 15 percnyi gyaloglás (500 m) után áthaladunk egy rövid kanyon átjárón. Egy szélesedés következik a bal hegyoldalon, pontosabban egy magassági pont bal felől (jobb felől, ha felfelé megyünk), amelyből egész meredeken, az első pár méteren alig észrevehetően egy ösvény indul, ez 20 – 30 m után világosan kirajzolódik. Felmegyünk a szerpentinekre, mintegy 80 métert haladunk, majd az ösvény szintgörbét vesz észak felé, áthaladva néhány mészkő teraszon. Erről a helyről válik végre láthatóvá a barlang bejárata. Az útvonal átlagos időtartama a Szkorota mentén haladva, egészen a barlangig, 40 perc.

Látogatási körülmények
A barlang teljes bejárásához a következők szükségesek:
- egy 60 méteres kötél
- egy 20 méteres kötél
- lezárók és emelők
- 2-3 vaskampó, esetleg 50 m hosszú barlangászlétra
- sisak homloklámpákkal
- karbidtartalék
- meleg öltözet
A látogatás 4 edzett személyből álló csapattal 4 és 8 óra közötti lehet.

Leírás
A Zejku-barlang vegyes üreg, mivel vízszintes fejlődése érzékeny közelségben van hosszanti fejlődésével. Ez érdekes kérdéseket vet fel keletkezését illetően. Ugyanakkor elválasztja a hagyományos turistákat azoktól, akik a függőleges leereszkedésnek megfelelő felszereléssel és technikával rendelkeznek. A 6x 8 méteres fő bejáratból egy kőtörmelékes lejtő indul egy tágas terembe, melynek talapzatát agyag és nagy kövek fedik, a mennyezetet pedig rövid kürtők és korróziós harangok fúrják át. Látható továbbá a teremben a vastag tönk, amelyet a víz begyűjtése érdekében csiszoltak valamikor csatornának, jelenleg teljesen elkorhadt. Ennek az 50 m hosszúságú teremnek a végére már nem süt be a nap. Felkapcsolva a lámpáinkat, megpillantjuk a mennyezeten egy kürtő kecsegtető nyílását, amelynek megmászása, bár csak 10 m, de sok kézügyességet feltételez, mivel a mondmilch-nak köszönhetően, a fogás nagyon csúszós (!! Figyelem – Veszélyes hely !!). A mászás könnyebben végezhető bal oldalon. Ahogy kijutunk a kürtőből, eljutunk egy magas terembe (15 m), amelynek mennyezetét nagy kövek és álló cseppkövek, falait tejfölszínű mondmilch-kal kövezett óriási vízesések fedik. A terem északi végén egy bal oldali mélyedés ad helyet néhány szép képződménynek. A kalcittalapzaton megszilárdult barlangi medve maradványok találhatóak (innen gyűjtöttek be egy hatalmas Ursus Spelaeus-koponyát), amelyek jelenléte ebben a teremben, a barlangtani folyamatok gyorsaságára terelik gondolatainkat, amelyek ilyen radikálisan megváltoztatták az üreget, a 10 évezrede történt medvék eltűnésétől, egészen napjainkig. A terem végén található egy mély akna 2 x 3 bejárata (!! Figyelem – Veszélyes hely !!). A leszálláshoz lehorgonyozhatjuk a kötelet egy vastag pillérhez, amely 3 méteres távolságban található. A barlang aknájában gondot fordítunk arra, hogy ne okozzunk leválást az aknatölcsér karcitkérgében. A leereszkedés közben, 12 méter mélyen láthatunk egy kis kiemelkedést a falból, amely megéri, hogy megálljunk körülnézni – egy 20 x 15 m széles terem boltozatánál vagyunk. Alattunk egy hozzávetőlegesen 40 méteres mélység található. Jobbra nézve mészkőplatformokat láthatunk, amelyek konkréciókba burkoltak; bal oldalon,a mennyezeten elegáns függőcseppkövek csüngenek, melyeknek tökéletes kúpformájuk van, korallitok és krisztallitok díszítik őket. A leghosszabb valószínűleg 5 m, és a Romániában lévő legnagyobb függőcseppkövek között említhető. Ebből a pontból, egy nagylátó objektívvel ez lefényképezhető. Folytatjuk az ereszkedést, eltávolodva a faltól. További 25 métert követően, leszállunk egy hatalmas állócseppkőből álló kürtőboltozatra, amely 8 méter magas, ezen könnyedén leereszkedhetünk, anélkül, hogy a továbbiakban használnánk a kötelet. A terem alja vízszintes és agyag fedi. Néhány szép képződmény – függőcseppkő, kristály és tufagát – megragadja figyelmünket. Mégis, ami a leginkább megérdemli a csodálatot és a fényképezést - amennyiben a villanófény erőssége lehetővé teszi – az a függőleges ereszkedő és a terem mennyezete, amelyen megpillantjuk az óriási függőcseppköveket és a lemezes képződményeket. A Zejku-barlang egy zsomboly jellegű függőleges üreg, amely előfordulása gyakori ebben a zónában, és egy hegyoldali, a Korallos-barlanghoz vagy a Fenyves-dombi barlanghoz hasonlatos barlang összekapcsolódásából keletkezett, amelyek az első szakaszban függetlenül léteztek, egy, a bejárati teremnek megfelelő alsó függőleges járat, és két függőleges üreg – egy kürtő és egy akna – annak vége felé. Összeomlás által született a későbbiekben a felső terem és megnyílt a hozzáférés az alsó teremhez.

Történelmi adatok
A Zejku-barlangot első szakaszában, a helybéliek a nyájnak szolgáló menedékként ismerték. Azt mondják, hogy búvóhelyként szolgált Zejku betyárjainak (innen kapta a barlang a nevét is), ezt erősíti meg az, hogy a nyakmezői erdőbrigádos rozsdás kovás puskát talált a barlangban. A „ Focul Viu" Barlangtani Kör egyik csoportja, amikor megmászta az egyik kürtőt, felfedezett egy felső termet, amely mély aknában folytatódott. Ugyanekkor készül I. Povară által az üreg terve, amely 1980-ban utólagos módosításra került. A barlang első részében egy rövid dokumentumfilm is készült.

 

ALUNII NEGRI BARLANG

Elhelyezkedés és megközelítési utak.
A barlang a Nyakmező folyásával szemben, attól két kilométerre helyezkedik el, a Nyugat-Zsil folyó jobb oldalán, 15 m relatív magasságban. A barlang labirintusszerű, a járatok ugyanis három emeleten helyezkednek el, de bizonyos részeken, például a Nagy Labirintusban 6 emelet létezik egyidejűleg, amelyből egy aktív. A járatok teljes hossza 3280 m, az egyenetlenség 53,5 m, ezeknek a járatoknak egy része aktív, az alakulás ugyanis elárasztással történt, mivel ezek a Zsil szintje alatt 5 méterrel vannak. A fosszilis és szubfosszilis járatok számos talajvízbefolyás nyomát mutatják. A barlang kevéssé megszilárdult.

 

A SZKOROTA-SZOROS 4. SZÁMÚ BARLANGJA

A barlang bejárata a Szkorota bal oldalán található, 100 méterrel annak a Nyugat-Zsil folyóval való összefolyásával szembeni irányban. Méretek: L = 377,2 m, D = 26 m, E = 48 m, Cr = 7,8 m, Aa = 1150 m, Ar =50 m.

Leírás
A barlangnak két nagyméretű nyílása van (10 x 6,5 x 5m), amelyek egy pillér háta mögött egyesülnek, egyetlen járatban, amely két teremre ágazódik, a két ág központi pillért hoz létre. Ez a terem megszilárdult. A terem észak-nyugati végét egy 23 m egyenetlenségű akna formálja, amely terminusa az akna végén található. Az akna szemben levő részén (az akna átszelése) található az a végső terem, amelynek két lemenő elágazása van, ezekben agyaghordalék-lerakodás található. Eredetét tekintve, a barlang a Szkorota-völgy kanyargója. Az első szakaszban a barlang jelenlegi nyílásai feltörésként működtek, a régió alapszintjének változásával egy időben azonban fosszilis szintként maradtak, a fő szivárgóárok elveszett a barlang központi részén lévő akna által.

 

DÉDSZÜLŐK ÜZENETE" HELYI TÖRTÉNETI-NÉPRAJZI ISKOLAMÚZEUM

Dédszülők Üzenete" helyi történeti-néprajzi iskolamúzeum
„Semmi nem fontosabb egy helység számára, mint megismerni és megőrizni azokat a gyökereket, amelyek identitását adták", ezzel az üzenettel találkozik az a látogató, aki átlépi az Urikányi történeti-néprajzi múzeum küszöbét., helyi lakosok, értékes tanítók, az urkányi gyermekek számos nemzedékének mentorai igyekezetéből létrehozott múzeumét.
Az iskolai oktatás tevékenységén túl, értékes tanítók sorozatnyi nevelési és iskolán kívüli tevékenységet vállaltak, amelyek arra voltak hivatottak, hogy támogassák a gyermekek és fiatalok fejlődését, a helyi történelem ismeretét, a hagyományok kamatoztatását, és pontosan ezeknek az érdeklődéseknek köszönhetően, sikerült létrehozniuk egy kulturális intézményt, egy iskolamúzeumot, amely által bemutathatták az érdeklődőknek a vidék hagyományait és szokásait. A muzeális tárgyak gyűjtésére irányuló foglalkozások 1978-ban kezdődtek az Urikányi Diákotthonban, amikor értékes tanítók azt a feladatot kapta, hogy készítsen el egy projektet a Zsil-völgyi vidék történelméről és tradicionális szokásairól. Mivel akkor nem létezett adatbázis a helyi népességről, szokásokról és történelemről, elkezdett különböző tárgyakat, dokumentumokat, fényképeket, ruhadarabokat, festményeket és ikonokat gyűjteni. Hely hiányában, kezdetben saját lakhelyén raktározta ezeket, egészen a projekt befejezéséig. A későbbiekben, hogy az összegyűjtött tárgyakat és adatokat meg kellene ismertetniük a diákokkal is, és a Diákotthon iskolai vezetőségének támogatásával kaptak egy termet, amelyet az anyagok bemutatására használhattak. Az első kiállítás 1980-ban kapott helyet, a kezdeményezésért járó siker és dicséret arra ösztönözte őket, hogy állhatatosan kitartsanak egy múzeum létrehozása mellett, amelynek tárgya a Zsil-völgyében élő lakosok és azok szokásai (ez a projekt a következő években valósult meg). 2002 februárja óta, a múzeum átkerült az Urikányi 2. számú Általános Iskola körzetébe, a „Dédszülők Üzenete" helyi történeti-néprajzi iskolamúzeum megnevezést kapta, az új székhelyén megközelítőleg 11 éve működik. Ebben az időszakban, a múzeumot minden korosztály képviselői meglátogatták, egyénileg vagy szervezett csoportban, országon belüli személyek, vagy bizonyos szövetségek közvetítésével – különböző országokból, mint Olaszország, Svédország, Ausztria, Németország, Törökország stb. érkezők. A nagy vágya az értékes tanítóknak most az, hogy még nagyobb helyet találjanak a múzeumnak (tekintetbe véve, hogy a kiállított tárgyak mégiscsak egy osztályterembe vannak zsúfolva, amelyben a múzeum működik) ugyancsak az általános iskola oltalma alatt. Csakis gratulálni tudunk az értékes tanítók azért az erőfeszítésért, amelyet a gyűjtésre, a relikviák megőrzésére és a kis iskolamúzeumban való kiállítására fordítottak, innen hívjuk Önöket, hogy tekintsék meg ezt, és gazdagodjanak minél több információval.

Nemzeti öltözékek
A momarlanok népviselete, amely népcsoport legfőképp pásztorkodással foglalkozott, hasonlóságot mutat a mărgineni-i, de a hátszegi népviselettel is.

A női ruházat a következőkből áll:
- fejfedő (lenből vagy gyapjúból készült szövetdarab, amelyet virág és csipke díszített),
- ing (házilag szőtt vászonból készült, gazdagon díszített virágmotívumokkal),
- kötény és surc (háromszög alakú posztódarabok – a kötényt vagy „katrincát" hátul viselték, vízszintes irányban volt díszítve, sötét alapon; a surcot elől viselték, két vagy három szövetszélből állt, alul három sor virágmotívummal és rojtok/szalagok díszítették),
- deréköv (gyapjúöv, többszínű csíkkal díszítve cikcakkban),
- lajbi (rövid, csípőig érő mellény ujjakkal),
- bocskor (otthon készültek, kezdetben szarvasmarha- vagy sertésbőrből, fehér abaposztóból készült vászon lábbelivel hordva).

A férfi ruházat a következőkből áll:
- sapka (kezdetben "caiţă", melynek alja szélesebb, ezt követte a „hegyes sapka"),
- ing (fehér színű vagy csíkos lenvászonból, kenderből pamutból vagy készült, piros és fekete színes pamutfonallal),
- szűk posztónadrág vagy „harisnya" (kezdetben fehér abaposztóból készült, a lábakra tapad, később élére vasalt fehér nadrág vette át a helyét),
- deréköv (kettős bőr, szegekkel és fémkapcsokkal díszítve),
- mellény (abaposztóból),
- bocskor (szarvasmarha- vagy sertésbőrből, fehér vagy csíkos gyapjúból készült kapcával, ezt követte a bőrcsizma, bakancs és magas szárú cipő – amelyeket gyapjúharisnyával hordtak.

A ruhadarabok mellett, a múzeumban ki vannak állítva más elemek is, amelyek kiegészítették a viseletet: emberi átalvetők (létezik átalvető ló vagy szamár számára is) és tarisznyák, amelyek fehér és fekete gyapjúból készültek, a vidék jellegzetes motívumaival díszítették őket, igazi ékes darabokat képviselnek.

Pásztorkodás – hagyományos foglalkozás
Az állattenyésztés, főként a juhféléké és a szarvasmarháé, volt a fő oka annak, hogy a Hátszeg vidékéről érkező az első lakosok elfogadták, hogy a Nyugat-Zsil vizei által mosott földrajzi területen maradjanak, amelyet északon a Tulişa csúcs őriz, délen pedig a Şiglăul Mare Coarnele csúcsok. A múzeumban lévő tárgyak az esztenai életről beszélnek nekünk, az emberek közötti kapcsolatokról, a pásztorkodás jellegzetes tevékenységeiről. Felsorolunk néhányat ezek közül: puliszkavágó fakés, puliszkakeverő, ordakeverő (kanál), birkavágó olló, csengők és táblácskák, füljegyek és pásztorbot és furulya.

Házi textilipar
A házi textilipar feltételezi az állatoktól (gyapjú) vagy növényekből (len, kender, gyapjú) nyert termékek egyikének feldolgozását eszközök és a paraszti háztartás jellegzetes berendezéseinek segítségével. Urikányban a házi textilipar a kender és a gyapjú feldolgozását helyezte előtérbe. A kender feldolgozása tekintetében különböző féle eszközöket használtak, mint: fából készült szerszám, fafésű vasfogakkal (gereben) a nyaláboknak, magválogató vályú, orsók, guzsalyok, gombolyító, motolla, hordó (kivájt fűzrönk) a pászma (fonalgombolyagok a gyapjú szövéséhez) fehérítésére. A gyapjú feldolgozása megkövetelte a birkavágó ollók, a vályú és a guzsaly, a feszítőfa, a motolla, a csőszerszám, gombolyító és a szövőszék használatát. A tulajdonképpeni szövést a fonás, a felvetés és a fonalbefűzés előzte meg. A hideg évszak közel teljes időszaka alatt szőttek, de főleg a Húsvéti Böjt ideje alatt, elkészítve az új ruhákat, a szőnyegek, pokrócok, tarisznyák, átalvetők stb.

Szállításra használt eszközök
A pokrócot és a szénafogó a széna szállítására használták a boglyától a csűrig vagy az ólig, ahol etették a birkákat. A pokrócot kender szőttesből készítették, madzaggal látták el, a négy sarkát, hogy össze tudják kötni és az így nyert köteget a vállukra vették. A szénafogó két kenderkötélből állt, amelyeket kereszt alakban helyeztek a földre, ezekre rakták a szénát – majd kettesével összekötötték a két véget, beleszúrtak egy villát, és felemelték. A szénakarók 3-4 méter hosszúak voltak, vastagságuk 6-8 cm, fenyőfából készültek, a csomóknak (szénakötegeknek) a boglyáig való szállítására használták ezeket, tél idején a boglyától a csűrig. A talicskát az istállóban lévő trágya vagy egyéb háztartási dolgok szállítására használták. A vasfogókat vagy karmokat télen a lábbelikre kötötték, hogy ne csússzanak el, amikor a dombos utak jegesek voltak. A kézi szánt leginkább a széna és a fa szállítására használták a nehezen megközelíthető helyeken, ahol általában nem voltak utak, akkor részesítették előnyben, amikor a cselekvés nehezen kivitelezhető volt. A ló által húzott szánt olyan részeken használták, ahol nem volt járható út. Használata akkor vált szükségessé, ha a gazdának nagyobb mennyiségű takarmányra, fára vagy egyéb, nehezen szállítható dolgokra volt szüksége. A szekér volt a fő szállítóeszköz tavasztól késő őszig, a hó lehullásáig. Manapság arra törekednek, hogy végleg lemondjanak az állati vontatásról, a meredek hegyi utakon megjelentek a kis traktorok és a négykerekű segédmotoros kerékpárok.

Az esztenán használt edények
Az esztenán használt edények általában a túró vagy a többi tejből készült termék (orda, tejföl, vaj stb.) elkészítésére szolgáltak. Ezek az edények többnyire fából készültek (cseber, lábos, üst). A bota kerek formájú edény, a szélei laposak, dongából készült, fedél, illetve fa vagy vaskarikák vannak rajta, víz vagy tej szállítására használták. Kisebb változatai ugyancsak kerek formájúak, nyílás és dugó van a felső végükön, tejoltó vagy egyéb folyadékok szállítására használták. A cseber egy nagy, csonka kúp alakú edény, a felső részén nincs fedél, különböző felhasználásai ismertek.
A csonka kúp formájú köpülő fadongából készült, ebben készítették köpülés által tehéntejből a vajat. A fejősajtárnak vödör alakja van, dongából készült, egy oldalon magas füle van, a tehenek fejésére szolgált. A fejősajtár másik változata hasonló az előbbihez, de kisebb a mérete, és a birkák fejésére használták. A tehén vagy birka esztenákhoz kapcsolódó szokások Urikányban a legrégebbi időktől fogva fennmaradtak, generációról generációra öröklődtek, a közösség együttélésének formájaként, elismerve, hogy a folyamat jobbulást hozott és fog hozni a munka minőségére nézve, az emberek és a természet közötti szoros kapcsolat pedig mindig ugyanolyan marad.

Kerámia
A Zsil-völgyében nem foglalkoztak fazekassággal a talaj geológiai struktúrájának köszönhetően, mivel abban nem található agyag. Ezért a Zsil-völgyiek arra kényszerültek, hogy egészen a XIX. század végéig faedényeket használjanak, Urikányban ebben ez időben 05 és 2 l űrtartalmú fazekakat és lábasokat használtak, amelyek nyírfából készültek. Az első agyagedények Hátszeg vidékéről érkeztek, Nagybár, Livadia de Coastă és Livadia de Câmp településekről. A nagybári és livadiai kerámia többféle edénytípusban jelenik meg, amelyeket vékony fal jellemez, ezért vannak olyanok, amelyeket drótfonással védtek, ezeket a fonásokat azok készítették, akik használták őket. Az erősítéssel ellátott nagy edények űrtartalma 20 l, tojásdad alakúak, és főzésre használták őket. Díszítésüket egy vagy több agyagból készült erősítő öv képezte, két ellentétesen elhelyezkedő füllel voltak ellátva a fenti részen. Ezt a típusú edényt főleg akkor használták, ha vendég érkezett (esküvő, keresztelő) vagy vallási szertartás kapott helyet (halotti tor, ünnepnap). A vizeskorsó tojásdad alakú, ívelt füllel ellátott, „csecses korsó" típusú. Gorjból hoztak például – hasas, egy füllel ellátott agyagedényeket főzés céljából, két füles lapos, zömök fazekakat, ezeket is főzéshez használták. Kávébarna zománcozás jellemezte ezeket, kívül nem volt rajtuk zománc, megőrizték a vörös színt. A gorji korsók gömb alakúak voltak, a szűk nyakat a kerek és profilozott száj követte, vagy csőr alakú száj, amelyet rostával láttak el. Még ha a Zsil-völgyében nem is foglalkoztak fazekassággal, a XX. Század 50-es éveiben, Urikányban megpróbáltak előállítani égetett kerámiát (úgynevezett cigánykerámiát) az agyaghoz hasonló sárgaföldből. Ezek a kerámiák gyengébb minőségűek (főként a felhasznált nyersanyagnak köszönhetően), rövid időszakon belül lemondtak készítésükről. Ezáltal a kerámiák is a múzeumban kiállított tárgyak részét képezik.

Éremkollekció
A numizmatika az a tudomány, amely a pénz tanulmányozásával foglalkozik, a világon elsőként megjelent pénzektől kezdve, egészen a manapság megszokott pénzekig. Ennek a tudománynak a neve a "nomisma" vagy "numisma" görög szóból származik, amelyet később átvettek a rómaiak, ez a szó pénzt jelent. Római őseink használták a "moneta" szót is a pénz megnevezésére, Juno Moneta istennő nevéből. A latin nyelvből a moneta szó átkerült más nyelvekbe is pénz jelentéssel, manapság a moneda kifejezés ismert. Az éremgyűjtemény egy adott területen végbemenő történelmi változás igazolását képviseli, az adott nép civilizációs és kulturális szintjét. A „Dédszülők Üzenete" helyi történeti-néprajzi iskolamúzeum éremgyűjteményében a királyi időkben (I. és II. Károly), a szocializmus időszakában (1947-1989) és az ezt követő periódusban (Romániában és Európában) használatos érmek és papírpénzek találhatóak.

 

Az „Nagyboldogasszony" Templom

2006 és 2010 között, megépítésre került az „Nagyboldogasszony " templom, egy három absziszos építmény, melynek absziszai ötszöget alkotnak, megemelve egy nyolcszögű központi karcsú, négyszögű alapú toronnyal. Az egyetlen nyugati bejárat elé egy nyitott előpitvar falat, amelyet nyolc oszlop tart. A építészek terveik szerint épített templom az ősi, Szent Ştefan cel Mare vajda idejében élt moldvai alapítókat idézi fel.

 

„Az Úrunk mennybemenetele" templom

Ez a szent templom, amely Urikányban „Az Úr mennybemenetele" oltalma alatt áll, a harmadik ezen a helyen, 1870-ben épült az egyházközösség tagjainak költségén. 1874-ben festette ki a belsejét, amikor a hivek elhatározták a felújítást 1970-ben a templomot újjáépítették az alapoktól. 1979-ben, a templomot a Román Ortodox Pátriárha mellett működő Egyházi Festőiskola végzős hallgatói festették ki. Faragott és adományozott ikonosztáz 1982-ben került festésre egyházi festő által, a parókia tanácsának és az Urikányi hívő keresztények költségén. 1982. május 27-én szentelte fel a templom neve - Úrunk mennybemenetele.

 

„Szent Mihály és Gábor Arkangyal" oltalma alatt álló templom

A Petrozsényi medence nyugati végén, a Zsil felső mentén található Nyakmező települése, ez a település adminisztratív szempontból Urikány városhoz tartozik. A helység temploma „Szent Mihály és Gábor Arkangyal" oltalma alatt áll, három absziszos, három oldalú sokszögű absziszokkal; az oltár négyszög formájú kisebb kiválást mutat. A templomot az1988 és 1992 évek között építették, amikor kezdődtek meg a festészeti munkálatok „Freskó" technikával. A jelenlegi hajlék fa és tégla alapot örökölt, a templom védőszentje "Szent Ierarh Nicolae", ezt 1890-1891 között emelték a görög katolikus hívek.

 

„Szent György" templom

A Valea de Brazi-i, Uricányi templom Szent Mare Mucenic Gheorghe oltalma alatt áll, 1937-ben építették,1941. május 24-én szentelte fel PS Ioan Balan, Jugos püspöke. Az 1972-1973 évek között, a keresztények hozzájárulásával, élükön Pr. paroh iconom Bociat Luciannal, megvalósították (Ion Gravan din Novaci – gorji festő által) a templom „bizánci stílusú román hagyományos freskó" festését.