regio      ue      gr      mdrap      pu        is   
Investim în viitorul tău ! Proiect selectat în cadrul Programului Operaţional Regional şi cofinanţat de Uniunea Europeană prin Fondul European pentru Dezvoltare Regională.

KULTÚRA ÉS HAGYOMÁNYOK

Művelődési Ház Uricani

 

Egy közösségben, az embereknek hasonló öltözködési, étkezési, esemény megünneplési szokásaik vannak, - amelyek megadják a hagyományok és szokások tartalmát. Így, az ember életének fontos pillanataihoz kapcsolodó szokások és hagyományok mellett (születés, házasság, halál), célunk megismertetni azokat is, amelyek Hobicaurikány területén ismertek és sajátosak.

Az évszakok alapján megkülönböztethető szokások

TAVASSZAL

A Zsil völgyében nincs vártabb évszak, mint a tavasz. A hosszú téli hónapokat követően az emberek örvendnek, amikor a föld megmutatja a felmelegedés első jeleit, készülődve a kereszténység legfontosabb ünnepére – a Húsvétra.

SZENTEK (40 vértanú)
(F. megj.: a Smânți, a Sfânții szó nyelvjárási deformációja, amelynek jelentése Szentek)
Március 9-én ünneplik, amelyik az utolsó az úgynevezett Tél Anyóka Napokból. Ilyenkor van az az idő, amikor a hideg időjárás teret ad a tavasznak. A háziasszonyok hajnalban kimentek a házból, anélkül, hogy megmosnák az arcukat, rendet raktak az udvaron, összeszedve a szemetet és meggyújtották azokat. Létezett az a hiedelem, miszerint ettől a naptól keltek életre az állatok, köztük azok is, amelyek hiányosságokat okozhatnak a háztartásban. Ezen okokból, a háziasszonyok egy darab anyagot is készítettek (szövetdarabot, rongyot), amelyet meggyújtottak az udvaron rakott tűzben, megfüstölve vele a ház falait, körbe járva a tulajdont, annak széleit meghatároló kerítés lécei mellett. Ily módon azt hitték, hogy megvédhetik magukat a fenevadaktól (kígyók és más állatok). Ezen szertartás gyakorlása a gonosz erők megsemmisítésének egyfajta biztosítását akarta jelenteni. Ez vajon tulajdonképpen a szent tűz jelképe akart lenni, amelyet az őseink a dákó-románok gyakoroltak?

SZENT CSÜTÖRTÖKI KIÁLTÁS
Hobicaurikányban is, mint a legtöbb Déli Kárpátok, északi és déli falvaiban létezett a „kiabálás a hegybe".
Például Majláthfalva, Hobicaurikány környékén, a Húsvét csütörtököt megelőzően összegyűlt egy csoport legény, amely két csoportra oszlott. Egy részük felmászott a Borzi dombra, az északi felén, mások átkeltek a Zsil-folyón délre és a Borc hegyének nevezett helyen leültek. Mindegyik csoport tűzifát szerzett. Amikor megjelentek a csillagok az égen, meggyújtották a tűzet. Attól a pillanattól, egy év leforgása alatt, a közösségben történt egyes elitélendő tényekre vonatkozó információkat kiáltottak egymásnak. Amit nem lehetett napfénynél kimondani, azt a falubeliek a sötét leple alatt hallgatták végig, és azok akik, úgy érezték magukat, mint akit „tetten értek", megpróbáltak jó útra térni. Így a közösségi megrovás volt mindig a legjobb bíró. Sajnos ma ez a szokás úgy tűnik, hogy egyre inkább feledésbe merült.

HÚSVÉT
A Húsvét (héberül Pészah), a keresztény vallás jelenlegi gyakorlatában, köztük az ortodox vallásnak is, a legnagyobb ünnepe, a Megváltó Jézus feltámadásának napja. Ezt az ünnepet a Kr. u. II. századtól gyakorolják. A dátumot, a tavaszi napéjegyenlőség utáni telihold első vasárnapjára határozzák meg. A húsvétra való előkészületek mindig örömöt jelentettek a közösség minden tagjának, akik anyagi és kulturális erejüktől függően, megpróbáltak minél közelebbi szinten megfelelni a nagy ünnep megszervezését irányító szabályoknak. A Húsvéti napok lelki tisztaságot és a háztartásban rendet kellett találjanak. Húsvét első napján a gyermekek átvették a szülőktől a tehenek gondozását, azért, hogy azok elmehessenek a templomba. A felnőttek részt vettek a vallásos szertartáson, amelyet a gyönyörűen díszített kendőkbe hozott ételek megszentelése követett. A nagy ünnep, a Feltámadás három napjának reggelén, az volt a hagyomány, hogy a ház minden tagja, életkori sorrendben három kanál „szentelt Húsvétot" (ostya borral) egyen, amelyet a legidősebb családtag adott át. Az a személy, aki kapta meghajolt, mondva: "Krisztus feltámadt!", és az, aki adta válaszolt: „Valóban feltámadt!". Mindig szokás volt, hogy a rokonok meglátogassák egymást ezekben a napokban, meghívta őket az asztalhoz, a házigazdával mulatva. Vicceket mondtak, emlékeket meséltek, terveket szőttek a jövőbeni mezőgazdasági munkára vonatkozóan. Húsvét másodnapján a fiatalok mentek a templomba, akik az egyházi szertartást követően valóságos tojásösszeütő versenyen vettek részt. A győztes a nyereménnyel tele kendővel dicsekedhetett (törött piros tojás). Szintén ezen a napon került sor az „Alergatul prescurii" versenyre (a prescura/ ostyalap egy kerek vagy kereszt formájú,
kelt tésztából készült cipó, amelyből az úrvacsora készült, és amelyből a szent kenyeret vágják a templomban). A legények köréből két csoportot neveztek ki, mindegyik két-két személyből álló taggal: azok csoportját, akik meg kellett egyék az ostyát és azok, akik szaladtak. Ahhoz, hogy győzzenek, a szaladóknak előbb kellett oda érniük a másik csoporthoz, hogy azok befejezzék az ostya evését. Ellenkező esetben azok nyertek, akik „lakomáztak". Délután, a Majláthfalvi templomkertben (progadia – temetőként használt templomkert) sor került a „nedeia"-ra (ami a szláv nedelja-vasárnapból ered). A nedeia egy pásztori eredetű, hagyományos népi vigasság, amelyet ünnepkor vagy búcsúkor szerveztek (DEX). Nedeiakor a szomszédos településekről is összegyűltek az emberek, sőt az ország más területén élő rokonok is eljöttek.

Herman
Herman az állatok és rovarok védőszentje, befolyásolhatja a vetések fejlődését és a mezők bőségét. Ezt május 12-én ünneplik, miután az összes mezőt bevetették már. Ezen a napon nem művelik a földet, mert a termést el fogják pusztítani a földben élő férgek. Bár a tudomány fejlett, felfedezve mindenféle jogorvoslatot, amelyhez lehet folyamodni ezek a mezőgazdasági kártevők ellen, a helyi hagyomány azt mondja, hogy az ősi hiedelmek szerint is kell cselekedni.

A JUHOK LEMÉRÉSE
A Zsil völgyében a juhok lemérésének ősi hagyományát becsülettel őrzik - így május közepén, az esztenáknál megfejték a juhokat és lemérték az eredményezett tej mennyiségét. A tej lemérését követően, meghatározták mindenik állomány tulajdonosának járó túró mennyiséget. Ha a juhnyájhoz meddő juh, vagy berbécsek is tartóztak, akkor ezeket az állatokat egy közeli hegyre vitték, hogy ne vegyítsék össze őket a tejelő juhokkal. Az események a közösség minden lelke részt vett – háztartások, gyermekek, fiatalok, idősek, a polgármester és a pap (aki megszenteli a juhnyájat és az esztenákat). Az említett folyamat után az emberek asztalhoz ültek, amelynek terítékén sajt, bárány sült, túrós palacsinta volt és italként – a helyi termelésből pálinka.
 

NYÁRON

BURGUNII
A népi mitológia, az ősi hagyományok által örökölt bizonyos tabuk, igyekeztek megmagyarázni a természetben előforduló jelenségeket. Egy ilyen jelenség a Burgunoké is. Ezek a gonosz szellemekhez hasonlíthatók, akik június 1.-10. között hideget és fagyot hoznak, amelyek hatással lehetnek a bab, a kukorica, a burgonya, stb. termésre. Nem lehet harcolni ellenük. A hangulat eredménye, vagy mint büntetés jönnek azon bizonyos föld tulajdonosa által elkövetett valamilyen törvénysértés mi.

SZÁZSZORSZÉPEK
Június 23-án este, a lányok, a kertben vagy réteken százszorszépet (margaréta) szedtek, elhelyezve őket a fák repedésébe, amiből a ház készült, elnevezve egy virágot egy-egy családtag nevével. A következő napon (június 24-én a százszorszépek napján), azt hitték, hogy amelyik családtag virágja volt a legelhervadtabb az hal meg elsőnek. Ezt a szokást már nem tartják.

Szent FOCA
A Szent Illés keresztény ünnep harmadik napján, július 23-án ünneplik a Foca-t. Ilyenkor nem dolgoznak, különösen a szénával nem, mert "tűzveszély van."

A MEDVE NAPJA
A természetben élve, az emberek megpróbálták megérteni és felhasználni a nagylelkűen rendelkezésükre bocsátott forrásokat. Így, az emberek megtanulták, és ápolták a természetben élő és életüket valamilyen formában befolyásolni tudó állatok iránti tiszteletüket. A medve, nemes állat lévén, a többi vadon élő állattal szembeni különös viselkedése miatt, tisztelték és ugyanakkor gonosz személyként tartották számon, aki meg tudja büntetni az embereket, ha azok „megbántanák". Többé-kevésbé akarva, viszont bizonyosan a hagyomány származéka, a hobicaurikányi mitológiában fennmaradt augusztus 1-jén, a Medve Napja hagyomány ünneplése. Ha valaki ezen a napon dolgozik - mondja a helyi szokás – a marhái, szilvás gyümölcsöskertje elpusztul (zsákmányul esik) annak, aki nem kapta meg a „kellő tiszteletet".

ŐSSZEL

A PUJ-I VÁSÁR
A hobicaurikányiakhoz legközelebb eső piac (egy városban/faluban speciálisan elrendezett, nagyobb területen elterülő hely, ahol eladták és megvásárolták a marhákat, a gabonát, élelmet, zöldségeket, stb.) a Puj-i vidéki vásár volt, amelyet október 14-én tartottak. Ide mentek, hogy eladják állataikat (szarvasmarha, juh, ló) a háztartáshoz szükséges pénzügyi források beszerzéséhez, vagy, mert nem akarták, vagy nem tudták eltartani őket télen. Azon a napon a gazdák az „éjszakában" elindultak szarvasmarháikkal, hogy mihamarabb a vásárra érjenek. Azoknak, akiknek sikerült eladni az állatokat, ruhákat, cipőket és egyéb termékeket vásároltak. Nem feledkeztek meg a „vásári csirkéről" - különböző formájú és színű mézeskalácsról sem, - amelyet az otthon maradt gyermekek türelmetlenül vártak. Ez a vásár a gazdáknak lehetőséget nyújtott, hogy megmutassa milyen gazdag, milyen erős gazdaságilag a közösség többi tagjával szemben. A szén megjelenése előtt, a vásárokon eladott állatok jelentették a fő bevételi forrást a hobicaurikányiaknak.

TÉLEN

A PITYERGŐK
A karácsonyestén kolindáló, kántáló pityergőket románul pizereu, piţereu vagy piţărău névvel illették.
A pityergők csapatát mindazok a gyerekek alkották, akik járni tudtak, 13-14 éves korig, sőt nagyobbak is (ifjú házasok). A legkisebbeket nagyszüleik vezették kézen fogva. A nagyobb gyerekek közül kettő volt a vőfély, kezükben bottal, a csapatot kutyáktól megvédendő, ám azzal osztották két sorba a pityergőket is, amikor a házigazda szétosztotta ajándékait: almát, körtét, diót, amelyeket a gazda minden évben azzal a hiedelemmel szedett le, hogy a pityergőknek adva ezeket, következő évben még jobb termés lesz. Ahol a gyümölcs már elfogyott, kalácsot, kekszet, cukorkát osztogattak. Karácsony szombatjának reggelén már hajnalban összegyűltek a környékbeli pityergők az Andrioni család házánál, akik a Bulz-patak és a Zsil egybefolyásánál laktak. Miután mindannyian összegyűltek, bementek az udvarra. A gazdák átalvetőikkel felsorakoztak a kapuba. A kolindálók a két vőfély által a tömegben vágott folyosón mentek kifele, megkapva az ajándékot gondosan tarisznyájukba helyezték azt. Nagyon ügyeltek arra, hogy minden egyes pityergő egy helyről csak egyszer kapjon, mert ha véletlenül nem így történt, úgy hitték, hogy az illető háztartásra rontást hoz. Innen a pityergők serege a kijelölt útvonalon haladt, kórusban kiáltozva: Jönnek a pityergők! A pityergők, héééé!, felkeresve előbb a keleti irányban lévő házakat, majd a nyugatiakat, és már esteledett, amikor a Staici családnál befejezték. A pityergők fáradtan és átfázva siettek haza, örvendezve a tele tarisznya ajándéknak.
A kisebbek szaladtak, nehogy elkapják őket a pásztorok (románul blojii), akik a Királyokkal jártak kolindálni. Az utóbbi években azonban már nem csendül fel a gyermekek kristálytiszta hangján a Jönnek a pityergők! A pityergők, héééé! kiáltozás az urikányi gazdák házainál – ez a népszokás már kihalt. Ezt a szokást Zsil völgye keleti részében Petrozsényban és Petrillán is megtartják

A KIRÁLYOK
Karácsonyeste, amint besötétedett, érkeztek a Királyok (betlehemesek). A vidék jellegzetes népi viseletébe öltözve kopogtak a házak kapuján, hirdetve az Úr Jézus Krisztus megszületését. A csapatok összetétele általában a következő volt: Heródes (a királyok fejedelme), az Angyal (a Megváltó születésének hírnöke), Boldizsár (Valvezar), Menyhárt (Melchior) és Gáspár, a Katona és a pásztorok (Blojii). Utóbbiak kifordított báránybundát viseltek, piros és kék rojtokkal díszítve, csengettyűkkel felövezve, kezükben botokkal. Ezekkel kergették el a kutyákat és döngették ütemesen a padlót, elűzve a házakból a gonosz szellemeket. A felnőttek számára mulatságos, ám a gyermekeknek ijesztő figura volt a Pópa, akinek ruhái a papi öltözéket utánozták, nagy vaskeresztet tartva a kezében. A Királyok a helyi folklór sajátos kolindáit énekelték, egymással kardoztak, valamint bibliai jeleneteket mutattak be az Úr Jézus Krisztus születéséről. A házigazdák befogadták őket, végighallgatták, majd „megemberelték", megkínálták őket, igyekezve, hogy tartsák a szokásos, elvárt szintet. Kalácsot, süteményeket és italt szolgáltak fel. A Királyok főleg a lányos házakat keresték fel, ahol izgalommal és türelmetlenül várták őket. A kolindálás a templomban ért véget, Karácsony napján, a szentmise után. Amint múlnak az évek, a fiatalok újabb nemzedékei veszik át szüleiktől és nagyszüleiktől a kolindákat, kiegészítve a csendes éj havas-fagyos díszletét. Ez a népszokás összegyűjti azokat is, akik valamikor a Királyok csapataihoz tartoztak, de jelenleg külföldön dolgoznak. Karácsonykor hazajönnek és csatlakoznak az ifjabbakhoz, fenntartva ezt az ősi hagyományt.

SZILVESZTER ESTÉJÉN
A népi mitológia szerint Újév küszöbén az egek megnyílnak, a halandó emberek pedig betekinthetnek jövőjükbe, a népi hagyomány bizonyos eszközeinek a segítségével. Az învârjelatul nevű szokást Urikányban űzték Szilveszter este. Elnevezése a vergel-virgell szóból származik, ami a mulatozás latin nyelvű megfelelője. Ezen az estén „mágikus" eszközökkel próbálták kikutatni a jelenlevők jövőjét, tányérok alá rejtett tárgyak segítségével. A szomszédos, férjhez adó lányok egybegyűltek valamelyikük nagymamájánál, aki hajlandó volt részt venni ebben a szerencsejátékban. A szertartás során öt jelképes tárgyat rejtettek el egy-egy tányér alá: fésű, széndarab, sajt (túró), pénzérme, jegygyűrű. A lányok kimentek a szobából, a vénasszony pedig elrejtette a tárgyakat a tányérok alá, majd behívta a leányzókat, akik kiválasztottak egy-egy tányért. A tárgyak jelentése a következő volt: szén – barna arcú férfi lesz a férje; sajt – juhász; fésű – nagyfogú férfi; pénzérme – gazdag férj; jegygyűrű – szép, sudár termetű jövendőbeli. Az okkult praktika háromszor megismétlődött, hogy a lányok megbizonyosodhassanak jövendölés-bélijük tulajdonságairól. Ha ez a bűbájosság nem győzte meg valamelyik nagylányt, jöhetett a következő próba, éspedig a karószámolás. Éjfélkor a lányok egymástól eltérő színű szalaggal odamentek a kerítéshez, megszámoltak tíz karót, 10-től 1-ig csökkenő sorrendben, majd az 1-es karóra rácsavarták a pántlikát. Reggel kimentek és megnézték, milyen a megjelölt karó, úgy fog kinézni a leendőbeli férj. Az ilyen hiedelmek ma már senkit sem érdekelnek.

A bemutatott hagyományok és népszokások mintegy kiegészítik Urikány lakosainak történelmét, egy olyan archaikus világról, amelynek sikerült megőriznie és átadnia egyik nemzedéktől a másiknak egy egész sor társadalmi szabályt. Urikányban jól összeforrott közösség létezett és létezik, amelynek társadalmi normáit kereszténység előtti hiedelmek alapján állították fel, az lévén állandó eszménye, hogy a nemzet régi, meghatározó rendszabályait, szokásait megőrizzék és fenntartsák.

Helyi események

A Nyakmező népünnepély
A nyakmező hármaskereszt búcsúja, noha zenés-mulatságos ünnepély, gyászmisét is tartanak, és halotti tort helyeznek a hármaskereszt elé, maga az emlékmű a helyi történelem egyik nagyon szomorú eseményére emlékeztet. Több mint három évtizeddel ezelőtt a fehérvasárnapi hagyományos mulatságot hirtelen buldózerek szakították félbe, amelyek nemcsak, hogy a földdel tették egyenlővé a Retyezát lábainál épült szép momorlány (momârlan) települést és őseik sírjait, hanem a falubeliek kultúráját, vallását és történelmét is. A gyászos emlékű (kommunista) időkben, amikor a szén utáni hajsza rombolásai nehezedtek a népre, a fehérvasárnapi népünnepély hagyománya abbamaradt. És talán végleg az enyészeté lett volna, ha Isten akaratából és a helybéli gazdák erőfeszítései nyomán, a hármaskereszt- emlékmű felállításával egy időben felelevenítették a nyakmezői ünnepély hagyományát is. Az önkormányzat minden évben arra törekszik, hogy a rendezvény megszervezése az emberek kedvére való legyen. Műsoros előadások, az urikányi momorlányok népdalainak neves előadói örvendeztetik meg a helybéliek és vendégeik lelkét egyaránt.

A NEMZET HŐSEINEK NAPJA
"Hristos s-a Înălţat!" – Krisztus felemelkedett a mennybe!, ez a keresztény üdvözlési forma hangzik az ortodox hívők ajkairól Urunk Mennybemenetelének napján, Áldozócsütörtökön (románul Ispas). Ezt a napot az Ortodox Egyház kijelölte, hogy a Hősök napja legyen. Urikányban rendkívüli jelentőségű ez az ünnep, mert a templomot is, amelynek udvarán sor kerül az ünnepségre, Urunk Mennybemenetelének tiszteletére szentelték fel. Emiatt több száz helybéli vesz részt minden évben, a mise után virágkoszorúkat helyeznek el, a város tanulói pedig emlékműsort mutatnak be. A templom közelében található a haza védelmében elesett hősök emlékműve, ide helyezik el a virágkoszorúkat. A gyermekek által előadott műsoros program emeli az ünnepség érzelmi töltetét, úgyszintén a második világháborús veteránok is.

A Tulisa-hegyi népünnepély
2006-ban a lakók és a helyi önkormányzat elhatározták, hogy majálissal emlékezzenek az Osztrák-Magyar Monarchia elleni harcokban a Tulisa-hegyen elesett hősökre. Ezen a rendezvényen felidézik Románia válságos időszakát, ugyanakkor gyászmisét, halotti tort ülnek a több száz havasi hős emlékére, akikről majdnem egy évszázadig mindenki megfeledkezett. Július 20-a így vált az urikányiak számára különleges jelentőségű nappá, a Tulisa-hegyi népünnepély révén, amely 1780 m magasságban, a Retyezát lábánál fekvő Hobicény környékén zajlik. A helyiek tíz kilométert mennek felfelé egy nehezen hozzáférhető hegyi úton, amely a DN66A főúttól indul, a bánya 8-as aknája mellől, egészen addig a helyig, ahol egy évszázaddal ezelőtt Ausztria-Magyarország határa haladt. Általában népzenei műsorra is sor kerül ott, neves és helyi meghívott előadóművészekkel.

URIKÁNYI VÁROSNAPOK
Augusztus második felében az előadásokat és sportot kedvelő Zsil-völgyi emberek néhány éve speciális hangulatban ünnepelik az Urikányi Városnapokat. A rendezvény augusztus 19-én, 20-án és 21-én zajlik, a helyi hatóságok minden ízlést kielégítő kulturális-művészeti, sport és zenés programokkal készülnek. Az Urikányi Művelődési Ház színpadán fellép a helyi gyermek együttes, népzenei és etno együttesek, sakk és táblajáték vetélkedők zajlanak, valamint itt díjazzák a sportversenyek győzteseit. Az Urikányi Polgármesteri Hivatal előcsarnokában és üléstermében könyvbemutatókat tartanak, sikeres romániai írók részvételével. A szabadtéri színpadon közkedvelt vándorzenészek és hírneves népzene-együttesek lépnek fel, néptáncokat mutatnak be, rock, pop, dance koncertekre kerül sor. A 2-es sz. Általános Iskola és a Retyezát Iskolacsoport sportpályáin asztalitenisz-, lábtenisz-, labdarúgás bajnokságokra kerül sor, ezekre beiratkoznak az urikányi lakónegyedek csapatai is.. A háromnapos ünnepséget lézer-show és tűzijáték zárja